HBWEB • BLOG • HBWEB • BLOG • HBWEB • BLOG • HBWEB
www.pcnetsol.com
www.hbweb.hu
HBWEB CÍMLAP » 
BLOG CÍMLAP » 

BLOG.HBWEB.HU
2011. március 6. 

Biztonság, luxus, kényelem, minden kilométeren...

   Ismerősöm 2011. március 6-án Egerből 20:15-kor indult a Volánbusz Zrt. menetrend szerinti gyorsjáratával Budapest, Stadion autóbusz pu. felé.
A járatot a Volánbusz alvállalkozója, a Color Tours üzemelteti, a mai napon a LIG-545-ös forgalmi rendszámú King Long XMQ 6127-es típusú, idén hároméves kínai gyártású autóbusz-utánzatára kárhoztatta fizető utasait.



A kép csak illusztráció!
A felvételen szereplő autóbusz ugyan a cikk főszereplője, de nem az inkriminált helyzet alkalmával, hanem 2009. július 21-én, Gödöllőn készült.
   A jármű valószínűleg már az egri indulása előtt is műszaki hibákkal küszködött, ugyanis hosszas szerelgetés után a 20:15-ös indulás helyett 20:15-kor állt be a felszállóhelyre és 20:32-kor indult. Kerecsenden, Gyöngyös előtt és egy autópálya-pihenőben hosszabb megállásra és veszteglésre kényszerült. Végig, útközben vinnyogó-csipogó hangot hallatott, amely minden bizonnyal műszaki hibával közlekedésnek a jele. A beteg busz végül Mogyoródnál, az autópályán, annak szélső sávjában adta meg magát, teljes kivilágítatlanságban 21:45-kor. Tovább utazó utasait így „csövezésre” kényszerítette.

   Szóval a busz kivilágítatlanul (!) állt az autópálya szélén. Az utasok érdeklődésére a járművezető nem tudott választ adni, nem tudott még előzetes felvilágosítással sem szolgálni, hogy egy segélyként érkező autóbusszal mikor folytathatják útjukat. Állítólag „saját hatáskörben”, a piciny alvállalkozó ~0 hadra fogható sofőrje között már próbált intézkedni. Ugye érzed, kedves Olvasóm, hogy egér-elefánt problematikája, hogy a helyzetet a Color Tours saját maga, vagy a járattulajdonos Volánbusz kívánja-e megoldani.

   A java csak ezután következik.
   Ismerősöm kétségbeesetten felhívott, hogy mit tehetne, mit tehetnék az érdekében. Hívtam a Volánbusz (mint járat-tulajdonos) fődiszpécserét, ahol a probléma megoldására törekvő úrral beszéltem. Ő először is meglepődött, ugyanis sem a Color Tours (alvállalkozó), sem pedig a járművezető a lerobbanásról őt nem értesítette (pedig kötelességük lett volna). Így a teljes mozgó és mozgatható Volánbusz-flottát átlátó fődiszpécser nem is tudott intézkedni a pótlásról. A helyzetet súlyosbítja, hogy ez az utolsó járat volt aznap e viszonylatban, tehát még a következő autóbuszra átszállítás lehetősége sem állt fenn. Ez természetesen a Color Tours alkalmazottját nem feszélyezte, utasai felé a minimális empátiát sem tanúsította. 

   Ergo, ha nem szóltam volna, lehet, hogy az utasok még mindig a kivilágítatlan, teljesen áramtalanított (értsd: fűtetlen) buszban várnák a csodát: a Color Tours gyatra segítségét. A diszpécser intézkedése után gúnyosan be is kiabált a sofőr a jármű utasterébe, a túszul ejtett utasok közzé: „Na, ki hívta a fődiszpécsert?!?”

   Ismerősöm Szilvásváradról Tatára utazott, ahol él és dolgozik, reggel 6-kor már a munka várta volna. Az utolsó vonatot (23:21 Déli pályaudvar) sem érhette így el. Kértem a fődiszpécser urat, hogy az EU utasvédelmi irányzataihoz átalakított felelősségvállalás jegyében az éjszaka emberi átvészelését tegyék lehetővé, ahogy munkám során nem egyszer én is teszek. A gépkocsivezetői pihenőben tudta a fődiszpécser az elszállásolást elintézni, ezért őt mindenképp dicséret illetheti.

   Ember tervez, Isten végez: ismerősöm – egy a negyedik ikszét megkezdő hölgy –, szállást csak egy már foglalt szobában kapott volna, amelyet ő aggályosnak érzett. Így nem maradt más, mint a tartózkodó foteljei, ahol sugárzó tévé mellett tölthette el a munkanapja előtti éjszakát.
Mindezt azért, mert a kedves-jó Color Tours nevű alvállalkozó munkatársa az eleve végelgyengülő autóbuszával felelőtlenül utasszállításra vállalkozott. 

   Ilyenkor szokás – bizonyos IQ alatt – felfelé köpködni, azaz arra hivatkozni, hogy a főnöke kirúgta volna, ha nem teljesíti műszaki hibás autóbuszával a járatot (ahogy több alvállalkozó is terrorizálja dolgozóit hasonló körülményben). Ellenben, ha baleset történt volna a műszaki hiba miatt, vajon a bíróság is felmentené a főnökétől rettegő, barna alsóban kormányt tekerő jómunkásembert? Természetesen nem. Műszaki hibás járművel a forgalomban részt venni szabálysértés, illetve akár bűncselekmény is lehet, ha ezt mégis megteszi a jármű vezetője, az az ő személyes és büntetőjogi felelőssége. 

   Végül, de nem utolsó sorban szerepeljenek itt (hölgy)ismerősöm gondolatai, amelyeket a kényszerből, alvás nélkül töltött éjszaka, a Stadion autóbuszpályaudvar tartózkodójában szült meg:

   „Valamivel éjfél után üldögélek egy alapos festésre szoruló, jól fűtött szobában. Gondolkodom, bár ez nem éppen az tipikus éjszakai tevékenység. Az élet nagy dolgairól is lehetne. Nos ezeket ma sem én fogom megoldani. Arról elmélkedem, hogy a csatlakozás óta közelebb került-e már Európa kis hazánkhoz. Szerény földrajzi tudásom szerint Magyarország mindig is Európa része volt. De hát ez az, földrajzilag. Az elmúlt 4 órában azonban csak tovább erősödött bennem az a kérdés, hogy vajon még az életem során eljutunk-e addig. 

   Történetünk egészen szokványos vasárnapi utazással kezdődött a Volánbusz Egerből 20:15 perckor induló menetrendszerinti járatán. A járat pontosan 20:15 perckor érkezett (tehát nem elindult) a pályaudvarra. Kérem, mi utasok nagyon igyekeztünk! Így valamivel fél kilenc után útra keltünk, karjaimban egy igen kedves fiatalemberrel. Történetünk itt romantikus fordulatot is vehetne, ha kedves utastársamat nem az előttem lévő ülés eltörött állítókarja ”fektette” volna az ölembe. Egert éppen magunk mögött hagyva éles, ütemes csipogó hang riasztott föl ábrándozásomból. Valami nincs rendben, gondoltam elsőre, és mint tudjuk, mindig az első a jó. Erősen humán beállítottságom ellenére tudtam, ez az idegesítő, alattomos kis csipogás a jármű műszaki riasztója lehet. Valami nincs rendben. A kerecsendi megállóba érkezve a busz leállt. minden rosszban van valami jó is, megszűnt a csipogás. A sofőrünk pár másodperc után újraindított, utunk folytatódhatott tovább. És boldogan utaztunk, amíg meg nem érkeztünk. Nos nem ez történt. A sípolás többször megismétlődött és tartott mindaddig, amíg újra meg nem álltunk. 

   Mígnem éppen az M3-as fóti elágazását elhagyva, valamivel fél tíz után a nyílt autópályán megállt. Az addig érvényes terápia sajnos nem vezetett célra. Többszöri próbálkozásra sem indult újra az autóbusz. Jómagam és utastársaim, igyekeztünk sofőrünk természetfeletti képességeire gondolni. A csoda azonban váratott magára, igaz a tájékoztatás is mindaddig, amíg a vezetőnk száját az alábbi mondat hagyta el: ”Én ezzel nem tudok mit csinálni!” Na ezt érzékeltük, persze nem azért mert vasárnap késő este ezen a ”Campus” járaton a diplomások vagy leendő diplomások száma ugyancsak magas, hanem azért, mert a busz nincs mozgásban. Aggódásomat igyekeztem valahogyan oldani, így kedves Bálint ismerősömet hívtam telefonon, ami mint utóbb kiderült remek ötletnek bizonyult. Kedves barátom ismerte azt a telefonszámot, amit sofőrünk elfelejtett hívni. Így a Volánbusz fő diszpécsere közvetve tőlem értesült elsőre az autópályán hosszú ideje veszteglő buszról. 

   Ő lett volna a helyzet kulcsa! Nos, ha én buszsofőr lennék, akkor ez a szám lenne a legelső a telefonomban, (de lehet, kívülről tudnám) de mindenképpen ő volna a legelső gondolatom ilyen esetben. Valami történt, mert a sofőr ”Ki hívta a fődiszpécsert?”  kérdése hasította át a félhomályt. Aztán valamivel negyed 11 után kaptunk tájékoztatást arról, hogy úton van a mentesítő járatunk. Így körülbelül 11 óra után a Népstadionhoz érkezünk, amely az ígéret szerint történt. 

   Kedves olvasóm, ez volt a járaton utazók által megélt krónika. De mint minden történetnek, itt is megjelenik az egyén drámája. Ami az én történetem. Míg a körülöttem lévő utas(sors)társaim sorban hívták aggódó szeretteiket, addig én átvizsgálva a lehetőségeimet egyre inkább azt vettem észre, hogy az idő múlásával egyenes arányosan fogy az esélyem, hogy elérjem a Déli pályaudvarról induló utolsó tatai vonatot. Kedves Bálint barátom erről a problémámról értesítette a fő diszpécsert, aki megígérte, hogy semmiképpen sem fogom a hideg utcán tölteni az éjszakát. A Stadionok pályaudvar ugyanis rendelkezik sofőrök számára kialakított szállással, ahol biztosítják számomra az éjszakai pihenést. A kalandoknak (na ez aztán az a javából) mindig vannak pozitív szereplői. ….. a Stadionoknál szolgálatot teljesítő kedves úr tájékoztatott, hogy az előzetes ígéret ellenére csak olyan szobát tud biztosítani, amit egy buszsofőrrel kell majd megosztanom. Eszembe jutott egy pillanatra kedves kolleganőm, aki szerint mindig, minden helyzetben lehet pasizni. Azonban én pihenni vágytam. Így más lehetőség nem lévén, a sofőrszálló tv szobájában próbálom átvirrasztani az éjszakát. Hogy mit hoz a reggel, még nem tudom. Az már biztos, hogy reggel 6 órakor nem fog számomra elkezdődni még a hét. 

   Remélem, a főnököm is utazik autóbuszon, és elhiszi majd a történetemet. Itt végződik a nagy utazásom. Ha az ablakon kinézek és látom az a férfit, aki az egyik pad körül sétálgat a hidegben, mindenképpen exkluzív körülményeim vannak. Szétárad ez a kellemes érzés bennem, ugye értik, miért is nem gondolok most kényelmes kis tatai szobámra. Remélem, kedves olvasóm, aki udvariasan a történések végére értél, nem siklasz el a tények fölött.

   1. Az autóbusz 20 perc késéssel indult el az egri állomásról
   2. Nem volt szabad az első ülésre ülni (feltételezem, utazott még volántársasági dolgozó)
   3. Ha a sofőr az első jelzést nem kezeli hanyagul, talán Egerből érkezett volna segítség, vagy már felkészülve érte volna az üzemeltetőt fóti segítségkérés.
   4. A járatot egyébként alvállalkozóként üzemeltető Colortours képviselője nem kért segítséget a járatért felelős Volánbusz társaság fő diszpécserétől
   5. A sofőr nem tartotta be a KRESZ szabályait, nem helyezett el az előírásoknak megfelelően elakadásjelző háromszöget
   6. A gyakran sötétségbe burkolózó autóbuszban kb 40 ember volt hosszabb ideig életveszélyben. Lehet ez most nagyon túlzónak hangzik, de gondolom a Volánbusz most saját halottjának tekintene.
   7. Kedves barátom segítsége nélkül Pesten sétálgatnék (vagy Budán ) a még barátságtalan időben, a többi kellemetlenségre már nem is gondolok.
   8. Senki nem érdeklődött nálam eddig a percig, pedig minden elérhetőségemet ”szállásom elfoglalásakor” megadtam.

Végezetül szeretnék köszönetet mondani kedves barátomnak, Bálintnak és nem utolsó sorban a Volánbusznál virrasztásomat vigyázó –nak.”

   Ismerősöm példája azzal zárul, hogy elérhetőségeinek megadása ellenére kártérítési szándékkal a Volánbusz Zrt. hivatalosan még nem kereste meg. 
Biztonság, luxus, kényelem, minden kilométeren...
(azaz: Rettegés, halálfélelem, minden kilométeren...)


E-mail
Közreműködésed és megtisztelő figyelmed köszönöm!
HBweb.hu | balint.cyberhungary.net
Az oldalt Hajtó Bálint készítette
© 2011 • HBweb.hu || balint.cyberhungary.net || PCNetsol.com