Ha messze voltak tőlem, azalatt 
eddig is rátok bíztam sorsukat.

Énhozzám mindig csak jók voltatok, 
szeressétek őket, ha meghalok.

Tél, tavasz, nyár, ősz, folyók, ligetek, 
szeressétek a gyermekeimet.

Te, homokos, köves, aszfaltos út, 
vezesd okosan a lányt, a fiút.

Csókold helyettem, szél, az arcukat, 
fű, kő, légy párna a fejük alatt.

Kínáld őket gyümölccsel, almafa, 
tanítsd őket csillagos éjszaka. 

S ti mind, élő és holt anyagok, 
tanítsátok őket, felhők, sasok,

Vad villámok, jó hangyák, kis csigák, 
vigyázz reájuk, hatalmas világ.

Az ember gonosz, benne nem bízom, 
De tűz, víz, ég, s föld igaz rokonom.

Igaz rokon, hozzátok fordulok, 
tűz, víz, ég s föld leszek, ha meghalok;

Tűz, víz, ég és föld s minden istenek: 
szeressétek, akiket szeretek.